Nem adhattam semmi mást

Mint árva lelkem csöndes vallomását

Nem értettem miért választod a téli

Város dermedt hallgatását

Kár hogy a fény úgy elszállt elszállt

A múlt nincs feledve vársz rá csak jönne végre

De már oly messze múló szép regény tél ünnepén

Nagyon fáj még de vége

Time to say goodbye a szív különös táj

Álmodtunk a helyről

Hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál

Ha szeret az ember mindenre kész

Én tudom hogy hiába mész itt maradsz örökké

Nem adhattam semmi mást

Csak büszke lelkem kóbor lázadását

Arcomon a hó már rég úgy ég úgy ég

Lángra gyúlt az emléked úgy ég

Messzi fénye világít úgy ég

Mint rég úgy ég mint rég

Time to say goodbye a szív különös táj

Álmodtunk a helyről

Hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál

Ha szeret az ember mindenre kész

Én tudom hogy hiába mész

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál

Ha szeret az ember mindenre kész

Én tudom hogy hiába mész

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál

Mégis fáj